Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Rakaca-tó Ifjúsági Horgászok

 

Cikkek

2016.11.27

(AJÁNLÓ)Szívesen horgásznál Rakacán?-De nincs hely ahol megszállj?Mi mutatunk egyet!!-TÓPART VENDÉGHÁZ

/ Menüpont: Nyitóoldal / Hozzászólások: 0

topart-vendeghaz-szalonna-1100x825.jpg

 
Teljes bejegyzés

2015.04.12

Teszedd/ Május 16

/ Menüpont: Nyitóoldal

vdbg.pngTeszedd!

A Teszedd ötödször kerül megrendezésre a Rakaca Tavon!

A résztvevőket a volt Borsod Chem üdülő udvarára várják!

08:00-08:30= Gyülekező

A továbbiakról érdeklődjön a Team Rakaca weboldalán!

http://www.teamrakaca.hu/news/teszedd_2015_rakaca_viztarozo/2015-04-06-159

 

 
Teljes bejegyzés

2015.04.02

Afrikai harcsa

/ Menüpont: Nyitóoldal

dsd.pngAz afrikai harcsa (Clarias gariepinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a zacskósharcsafélék (Clariidae) családjába tartozó faj.A harcsa teste nagy és angolnaszerű. Háti része általában sötét szürke, melyen fekete mintázat lehet; hasi része fehéres. Afrikában a harcsák közül, csak a Zambézi folyóban élő Heterobranchus longifilis nagyobb az afrikai harcsánál.[1] A kifejlett afrikai harcsa általában 1 - 1,5 méter hosszú. A hal teste karcsú; feje csontos és lapos, sokkal laposabb, mint a Silurus-fajoké. Fején széles száj van, melyen 4 pár bajuszszál található. Az úszóhólyag mellett toll alakú, szivacsos képződmények alakultak ki, melyek lehetővé teszik, hogy a hal képes legyen további levegőt raktározni. Csak a mellúszóinak vannak tüskéi. Ez a harcsa 29 kilogrammos is lehet.

A hal a többi harcsához hasonlóan éjjeli életmódot folytat. Egyaránt dögevő és vadászó állat. Mivel igen széles a szája, az afrikai harcsa képes felfalni elégé nagy zsákmányállatokat is. Megfigyelték, hogy vízityúkot is elnyelt.[2] Ha szárad ki az élőhelye, ez a harcsa kimászik a szárazra és más tavacskát keres. A nagyon sáros pocsolyákban is megél.

Az afrikai harcsa képes morgó hangot kiadni.

 
Teljes bejegyzés

2015.04.02

Balin (halfaj)

/ Menüpont: Nyitóoldal

A balin (sd.jpgAspius aspius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei fenekeszeg, kapókeszeg, őnhal, ragadozó őn, villámkeszeg.Európa nagyobb folyóiban és a Volgán, csatornákban és állóvizekben honos. Nyílt vizekben csapatosan él. A balin valamennyi nagyobb folyó, illetve állóvizünkben megtalálható (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). Nyílt vízi ragadozó hal, zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Folyókban kedveli az erősebb áramlású részeket, kőruganyok, kőgátak sodrását, illetve duzzasztóművek oxigénben dús alvizét. Tavakban elsősorban a nyílt vízen tartózkodik, innen rabol a nádtisztásokon bandázó kishalakra. Sokszor csapatokban vadászik, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kishalakra.

Teste torpedó alakú, áramvonalas. Színe, hátoldalon grafitszürke, oldalán ezüstösen csillogó, hasa fehér. Teste kissé síkos, bőrét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farok úszó, amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé színük palaszürke. A hátúszója nagy első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik, gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. Feje nagy, szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, alsó ajka kampósan végződik. Mivel fogai nincsenek, áldozatát egyetlen szippantással nyeli el, sőt előfordul, hogy a balin az orrával kiüti a vízből a kishalat, s mikor az bódultan visszaesik, akkor kapja el. Érzékszervei rendkívül fejlettek, oldalvonala kitűnően érzékeli a vízben a rezgéseket, szeme nagy szemgyűrűje citromsárga.

Testhossza 70-80 cm is elérheti. Legnagyobb testsúlya 6-7 kilogramm.

 
Teljes bejegyzés

2015.04.02

Csuka

/ Menüpont: Nyitóoldal

images.jpgA csuka (Esox lucius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a csukaalakúak (Esociformes) rendjébe és a csukafélék (Esocidae) családjába tartozó faj. Több triviális nevet is használnak azonosítására, mint például a csukesz, a közcsuka, a mátyáscsuka (a Mátyás napján fogott példány), a bicska vagy bugylicsuka (az egynyaras 18-19 centiméter hosszúságú példányokra).

A föld északi féltekének hideg és mérsékelt éghajlati övében minden kontinensen megtalálható, jelentős gazdasági értéket képviselő halfaj. Természetes vizekben télen a jég alól is fogható, ezért egész évben friss halként fogyasztható.Télen nem vermel, így a csuka lékből is horgászható. Jól alkalmazkodik a környezetéhez mozdulatlanul beleolvad a környezetbe és így várja áldozatát. A környezetével szemben meglehetősen igénytelen, a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél. Nagyobb állományai a dús növényzetű, de nyílt vízzel is rendelkező tavakban, holtágakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák tavak benépesítésében úttörő szerepet játszik.[1]

 
Teljes bejegyzés

2015.04.01

Fogási napló vezetésének szabályai

/ Menüpont: Nyitóoldal

A 2fa.png014-es év első felében számtalan horgászszabály kerül megváltoztatásra. Ezek közül talán a fogási naplók kötelező vezetésében bekövetkező átalakításokra kell legjobban figyelnünk, hiszen ezeknek elmulasztása súlyos büntetéseket vonhatnak maguk után. Feladatunk megkönnyítéseként Havranek Mihály halőri vezető foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat.

A kifogott halak nyilvántartása a Balaton horgászterületein számítanak leginkább, ezért a fogási naplók vezetése területileg a Balatonhoz és környékéhez köthetőek. Az első lényeges különbség a tavalyi évhez képest, hogy a fogási naplókat már nem a horgász szövetség adja ki, hanem a halászati hatóság.

A napló vezetését illetően kétféle esettel találkozhatunk. Az első az, amikor a horgász csak az állami fogási naplóval rendelkezik. Ehhez a naplóhoz kell külön területi jegyet váltania az adott horgászterületnek megfelelően. A napló vezetését természetesen még a horgászat megkezdése előtt el kell kezdenünk. A harmadik oldalon található naptárban jelöljük meg a horgászásra szánt napjainkat, ezután a negyedik oldalon a vízterületek nevét írjuk be. Ugyanezen az oldalon találjuk meg a víztérkódok oszlopát, melyek megjelölése után megkezdhetjük kedvenc hobbinkat a gyakorlatban is. A kifogott halakat a horgászat befejezése után, de még a vízpart elhagyása előtt kell lejegyeznünk, kilogramm mértékegységben. Amennyiben nem fogtunk halat a naptárban jelölt napon és a horgászatot a következő napon is az előző napon jelölt vízterületen kezdjük meg, nem kell újra külön sort kezdenünk.

A második eset, hogy állami horgászjegyünk és naplónk mellé valamely akciós területi jegyet váltunk. Vegyük figyelembe, hogy ez esetben az akciós jegyek egy másik fogási naplóval vannak integrálva. Az előző esethez hasonlóan történik ennek a típusnak is a kitöltése, viszont a területi jegyhez tartozó fogási napló 36-37. oldalán található naptárban jelöljük be a horgásznapot.

A fogási naplók kitöltése minden vízterületen található horgásztársaság számára fontos tevékenység lesz a jövőben, így ennek megfelelően vezessük dokumentumainkat. Az idei évtől a napló leadási határideje február 28.-a. 

 
Teljes bejegyzés

2015.04.01

Ponty

/ Menüpont: Nyitóoldal

imagesdxhcw5b3.jpgA ponty (Cyprinus carpio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó típusfaj, a pontyalakúak rendjének és a pontyfélék családjának névadója. Palearktikus elterjedésű halfaj. Eredeti őshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele (Kelet-Európa és a Duna-medence), de tenyésztési céllal máshova is betelepítették, így ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A mérsékelt égövi alföldi vidékek tavait és lassú vizű folyóit kedveli

 
Teljes bejegyzés

2015.04.01

A horgászat története

/ Menüpont: Nyitóoldal

untitled.pngA horgászat már egészen az őskortól jelen volt az ember életében, erre számtalan lelet szolgál bizonyítékként.

Az emberi faj a kezdetektől fogva kiemelkedett az állatvilágból, mert önmaga ellátására eszközöket, tárgyakat fejlesztett ki és használt. Az emberiség létfenntartó tevékenységeinek egyike a halfogás, és ez egészen a megjelenésünkig visszavezethető. A tengerpart, a folyópartok, és tópartok az ősember számára kedvelt lakóhelynek bizonyultak.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tengerből és egyéb vizekből szerzett ételek fontos szerepet kaptak a táplálkozásukban (eldobott halcsont maradványok, összegyűjtött kagylóhéjak, és barlangrajzok). Valószínűsíthető, hogy víz közelében élő emberek már a vadászat kialakulásával egy időben törekedtek a halak elejtésére. Őseink megannyi technikát fejlesztettek ki az idő folyamán, hogy egyre hatékonyabban jussanak hozzá a tápláló és ízletes halhúshoz.

A halat sokféle módon fogták ki őseink, ezen módszerek sok hasonlóságot mutatnak a ma is alkalmazott halász- és horgászmódszerekhez. A legelső próbálkozások egyike egy olyan eszköz, mely készülhet kőből, csontból, vagy akár fából is. Orsó alakú, végei élesre csiszoltak, a közepén hozzáerősítve egy hosszú zsinórhoz. A csalit is erre helyezik el, és amikor a hal bekapja a kezdetleges horgászeszközt, az a torkán akad. A lándzsával vagy dárdával történő halászat is elterjedt vadászati forma volt az őskorban.

 

 

 
Teljes bejegyzés